2005/1 – Terrorizmus és jog

"A nemzetközi terrorizmus fenyegetése felerősítette azokat a hangokat, amelyek a hallgatás jogának további szükítését követelik."

A tanulmány a Király Tibor professzor 85. születésnapja alkalmából, 2005. szeptember 8-án tartott ünnepi ülésen elhangzott előadás alapján készült.

"A terroristák cselekménye önvédelmi helyzetbe hozhatja a megtámadott államot, amennyiben eléri a fegyveres támadáshoz megkívánt minimális súlyt és betudható egy másik álllamnak. Önmagában véve azonban az egyéni vagy kollektív önvédelem joga nem szolgáltat alapot a lelövéshez."

"Az amerikai alkotmányfejlődés útján egy keresztezpdéshez érkeztünk. Az Egyesóét Államok lakossága (jogosan) úgy érzi, hogy támadás fenyegeti, és a Bush vezette kormányzat ambíciója elképesztő a végrehajtó hatalom kiterjesztésében. Naivitás volna azt gondolni, hogy az alkotmány egyértelműen rendezi az ilyen helyzeteket."

"A terrorizmus napjainkra gyakorlatilag a nyugati világban is a politikai marketing szerves részévé vált. Persze, lehet, hogy túl sötéten látom a dolgokat, s akik ma az emberi jogokkal szemben a biztonság elsődlegességét hirdetik, előbb-utóbb rádöbbennek, hogy a demokratikus szabadságjogok minden lényeges korlátozásával tulajdonképpen a terroristák céljait teljesítjük be magunkon."

"Első pillantásra valóban úgy tűnik, hogy a közigazgatáson és irányításon kersztül történő kormányzás erősödik, míg a törvényeken keresztüli háttérbe szorul. A törvényes rend hiányának igazgatása és irányítása a szemünk előtt diadalmaskodik."

A 2004. március 4-én Ulrich Raulff által készített interjú eredetileg németül jelent meg a Süddeutsche Zeitungban 2004. április 6-án, majd 2004. május 1-jén angol nyelven a German Law Journalben Life, A Work of Art Without an Author: The State of Exception, the Administration of Disorder and Private Life címmel, lásd http://www.germanlawjournal.com/article.php?id=437. A megjelölteken kívül a szöveg végi jegyzeteket a German Law Journal szerkesztői készítették. Fordította: Kiss Dávid

Igazolható-e az alapvető szabadságjogok korlátozása a terrorizmus elleni küzdelemmel és hatásos eszköz-e a veszély csökkentésére? – erről a kérdésről fejtették ki véleményüket a rovat szerzői. Szikinger István szerint a terrorizmus elleni küzdelem fegyvertára az emberi biztonság felfogására kell hogy alapozódjék. Az alkotmányos jogok tiszteletben tartása védelme és érvényesülésük előmozdítása nem akadálya, hanem célja a biztonságpolitikának, így a terrorizmus fenyegetésétől való védelem szervezésének is. Deák Péter is azzal az állásponttal ért egyet, hogy a terrorizmus ellen hozott rendszabályok, amelyek a demokrácia megvédése érdekében születnek, ne korlátozzák a demokráciát. Gellér Balázs József azt a problémát boncolgatja, vajon a terrortámadás eszközévé vált polgári repülőgép lelőhető-e, és milyen büntetőjogi következményei vannak egy ilyen cselekménynek. A szerző végkövetkeztetése, hogy a repülőgépet lelövő katona jogos védelem miatt (jogszabályi felhatalmazás mellett) büntetlen a terroristák vonatkozásában, és végszükség miatt büntetlen (jogszabályi felhatalmazás mellett) az utasok vonatkozásában. Feltéve természetesen, teszi hozzá, hogy háromszáz élet kioltása kisebb sérelmt jelent, mint ötezer élet kioltása.

Filó Mihály tanulmányában azt a kérdést feszegeti, vajon az állampolgárok életének és testi épéségének védelme érdekében alkalmazott hatósági kínvallatás milyen nemzetközi jogi, alkotmányossági és büntetőjogi aggályokat vet fel.

Kárpáti József írásában a Háttér Társaság kontra Károli Egyetem ügyben hozott másodfokú bírósági határozatot elemzi, amelynek során arra jut, hogy előremutató a döntésnek az a megállapítása, hogy a szexuális orientáció az emberi személyiség lényegi vonása, ugyanakkor az, hogy az ésszerűségi kimentésr hivatkozva viszonylag széles körü lehetőséget ad a diszkrimináció alóli mentesülésre, a döntést alkotmányossági szempontból aggályossá teszi.

"Összességében a Legfelsőbb Bíróság ítélete inkább elôremutató jelleg?. A melegjogok tekintetében nagy jelentőség?, hogy leszögezi: a szexuális orientáció az emberi személyiség lényegi vonása, e vonatkozásban pedig utal az egyenlő méltóság eszményére."

A nemzeti és etnikai kisebbségek jogait szabályozó törvények módosításáról Majtényi Balázs úgy véli: a módosítás aligha lenne képes változtatni a kisebbségi önkormányzatok megválasztása körül kialakult áldatlan állapotokon. Emellett nem reagál a bevándorló kisebbségek megjelenésével és az uniós csatlakozás által adódó új helyzetekre, s több rendelkezése aligha élbe túl egy, az elnöki indítvány által nem érintett alkotmánybírósági felülvizsgálatot.

Kardos Gábor szerint a kisebbségi önkormányzati választásokon való részvételi hajlandóságot veszélyeztette volna a regisztráció intézménye, és azt sem garantálta volna, hogy valóban csak az adott kisebbségi közösség tagjai vegyenek részt a választásokon.

M. Tóth Balázs az új felsőoktatási törvény alkotmányosságát megkérdőjelező elnöki indítványról, valamint az Alkotmánybíróságnak az érettségi reformról szóló határozatáról feji ki véleményét. Álláspontja szerint az új felsőoktatási intézmény-irányító rendszer, az intézményi tanács működése az elnöki indítványban megfogalmazott kifogások alapján nem sérti az intézményi autonómiát, ugyanakkor kétséges, hogy megfelelő jogorvoslati eszközök állnak-e rendelkezésre abban az esetben, ha az intézményi tanács túllépne hatásköreit. Úgy véli, az érettségihatározat olyan új követelményeket fogalmazottt meg a jogalkotás rendjére, amelyek nehezen kikényszeríthetők. Az esélyegyenlőség új felfogása pedig kétségessé teszi, hogy a jogalkotó képes lesz-e a határozat követelményeinek megfelelő szabályalkotásra.

Közüljük Pap András László írását, amely egyrészt a fegyveres szervek által alkalmazott rendvédelmi és nemzetbiztonsági célú, etnikai alapú profilalkotásra épülő stratégiákat, másrészt a terrorista szervezetek támogatásával összefüggésben alkalmazott pénzügyi és ehhez kapcsolódó egyéb szankciók esetkörét vizsgálja.

AZ EGYEZMÉNY 2 . CIKKE: AZ ÉLETHEZ VALÓ JOG

• Nacsova és társai kontra Bulgária
• Fatma Kacar kontra Törökország
• Kasijev és Akajeva kontra Oroszország
   

AZ EGYEZMÉNY 3 . CIKKE: A KÍNZÁS É S MEGALÁZÓ BÁNÁSMÓD TILALMA

• Bastone kontra Olaszország

AZ EGYEZMÉNY 5 . CIKKE: A SZABADSÁGHOZ ÉS A BIZTONSÁGHOZ VALÓ JOG

• Storczk kontra Németország
• Öcalan kontra Törökország

AZ EGYEZMÉNY 10. CIKKE: A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGA

• Independent News and Media Plc. és Independent Newspapers Limited kontra Írország

AZ EGYEZMÉNY 11 . CIKKE: AZ EGYE SÜLÉ SHEZ VALÓ JOG

• Partidul Communistilor és Ungureanu kontra Románia

AZ EGYEZMÉNY 13 . CIKKE: A HATÉKONY JOGORVOSLATHOZ VALÓ JOG

• Ramirez Sanchez kontra Franciaország

22/2005. (VI. 17.) AB HATÁROZAT,  AZ EGYENLŐ VÁLASZTÓJOG ALKOTMÁNYOSSÁGI KÉRDÉSEI
Alkotmány 71. § (1) bekezdés – az egyenlő választójog
809/B/1998. AB határozat
3/1991. (II. 7.) AB határozat
6/1991. (II. 28.) AB határozat
A Velencei Bizottság 190/2002. számú véleménye (Code of Good Practice in Electoral Matters)

23/2005 . (VI. 17. ) AB HATÁROZAT, JOGORVOSLATI HATÁRIDŐK A VÁLASZTÁSI ELJÁRÁSBAN
Alkotmány 2. § (1) bekezdés – jogbiztonság
Alkotmány 57. § (5) bekezdés – jogorvoslathoz való jog
24/1999. (VI. 30.) AB határozat
59/2003. (XI. 26.) AB határozat

28/2005 . (VII . 14. ) AB HATÁROZAT,  A KÉTSZINTŰ ÉRETTSÉGI ÉS A FELVÉTELI ÜGYE
Alkotmány 2. § (1) bekezdés – jogbiztonság
Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés – a hátrányos megkülönböztetés tilalma
Alkotmány 70/A. § (3) bekezdés – az esélyegyenlőség biztosítása
Alkotmány 70/F. § – a felsőoktatáshoz való jog
375/B/2001. AB határozat
28/1992. (IV. 30.) AB határozat

32/2005. (IX. 15. ) AB HATÁROZAT,  A 13 . HAVI BÉR ÜGYE
Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése – a hátrányos megkülönböztetés tilalma

"A demokratikus közösségben az állampolgárok etikai-politikai önismeretét nem tekinthetjük történeti-politikai apriorinak, amely lehetővé teszi a demokratikus akaratformálás kialakulását, hanem inkább egy cirkulációs folyamat áramló tartalmainak, amely az állampolgárok párbeszédének jogi intézményesülésével jön létre." (Jürgen Habermas)

SAJÓ András: A szólásszabadság kézikönyve, Budapest, MTA Állam- és Jogtudományi Intézete, 2005, 183 lap.

A Társaság a Szabadságjogoért civil jogvédő szervezet 2004-ben elhatározta, hogy adatbázist, térképet állít össze, melynek segítségével a lakosok tájékozódhatnak a kamerás megfigyelő rendszerekről, azok működéséről, elhelyezkedéséről és a hozzájuk kapcsolható rendőrségi, önkormányzati gyakorlatról. Ezért információkat kértek az illetékes hatóságoktól, ám mivel nem mindegyik önkormányzat tett eleget törvényes tájékoztatási kötelezettségének, néhány esetben bírósághoz fordultak. Itt közölt írásuk ezeknek az ügyeknek a taoasztalatairól számol be, amelyek közül a legfontosabb, hogy az információszabadság megvalósulására rendelkezésre álló peres eljárások esetében a különböző bíróságok azonos tartalmú és jogalapú kereseti kérelmekre külnbözőképpen reagálnak. A szerzők álláspontja szerint ez sőlyosan veszélyezteti a jogbiztonság és jogegyenlőség alkotmányos alapelveit.