2012/1 – Önkormányzatiság

„Jogbizonytalanságnak hívják az ilyesmit, amikor a gyors és igen széleskörű törvényi és az alaptörvényi átalakításokkal járó, nem szándékolt következmények sokasága egyszerűen azt hozta, hogy a nemzeti és európai intézmények egy része, jó része úgy véli, hogy Magyarországon belül nincs megfelelő alkotmányos revízió, ezért ők kívánják azt ellátni.” (Szabó Máté ombudsman)

"A helyi önkormányzatiság többfajta módon tükrözi és közvetíti a társadalmi folyamatokat. Olyan, mint a prizma, amelynek oldalai különbözőképpen törik meg a rájuk eső fényt. A hatás több oldalra érvényesül. Különösen így van, ha mozgási, változási folyamatokat próbálunk általa érzékelni. Mellőzve ezúttal a politikai intézményi (választási) kérdéseket, legalább négy fontos visszatükrözési viszonylatot  érdemes elkülöníteni: az önkormányzatiság jogi, gazdálkodási, igazgatási és szervezési oldalait.1 Hogyan látszódnak a 2010. évtől kezdődő fejlemények Magyarország intézményesült helyi és területi szintjeinek különböző jellegzetes oldalain? Továbbá ezek a különböző „fénytörések” hatással vannak-e egymásra?" (Horváth M. Tamás)

Vajon valóban hanyatlik-e a helyi demokrácia Magyarországon, és egyáltalán, hogyan, milyen ismérvek alapján ítélhető meg egy egész önkormányzati rendszer? Magyarország esetében a kérdésfeltevés különösen indokolt, részben mert alapvető, az egész rendszerre kiterjedő önkormányzati reform folyik, részben mert az átalakulásra olyan közjogi változások keretében kerül sor, amelyeket a nemzetközi közösség nagy része rendkívül kritikusan figyel, és az alkotmányos demokráciát veszélyeztetőnek tart. (Szente Zoltán)

"Az alábbiakban először az Alaptörvény előtti időszak önkormányzati jogvédelméről fogalmazok meg néhány gondolatot, mivel véleményem szerint ennek hatása volt az alaptörvényi konstrukció megalkotására, majd ezt követően térek rá az Alaptörvény által létrehozott rendszer egyes elemeinek vázlatos bemutatására." (Balogh Zsolt)

"A formálódóban lévő helyhatósági rendszer, úgy tűnik, nélkülözni fogja a szubszidiaritás érvényesülését, a decentralizációban rejlő előnyök kihasználását. Kialakulóban lévő intézményei továbbra sem teszik világossá a központi és a helyi szint közötti feladatmegosztást. Az új struktúra kénytelen lesz a korábbi, amint láttuk, korántsem tökéletes rendszer erényeit nélkülözni, hiányosságait pedig még erősebben viselni. Körvonalai sem látszanak annak, hogy az EU következő középtávú pénzügyi tervezési időszakában rendelkezésre álló fejlesztési források eredményesebb felhasználási feltételei javulnának. Ami biztosra vehető, hogy működésüket még évekig bénítani fogja az előző évtized harmadik harmadában felhalmozott adósság." (Vigvári András)

"Az önkormányzati rendszer radikális átalakításon megy keresztül napjainkban: fontos közszolgáltatások kerülnek állami kézbe, jelentősen csökkenek azok a források, amiket a helyhatóságok többé-kevésbé szabadon felhasználhattak. Az állami kézbe kerülő közoktatás kapcsán éppen a legszegényebbeknek is járó minőségi oktatás garantálásával érvel a kormányzat." (Bernáth Gábor)

Az eddigi kutatások szerint a közmunka kifejezetten csökkenti a munkába állás esélyét, ami több okra vezethető vissza. Egyfelől a közmunkák általában egyszerű feladatok, a munkavégző képességet nem fejlesztik, a közmunkára viszont általában azokat küldik, akiknek az elhelyezkedési esélyét rossznak ítéli a munkaügyi kirendeltség. Ez önbeteljesítő jóslattá válhat, ha a munkáltatók is  tudják, hogy a közmunkások termelékenysége gyengébb az átlagosnál, és ezért kevésbé hajlandóak munkát adni annak, aki korábban közmunkásként dolgozott. Másfelől, a közmunka lehetősége csökkenti az ösztönzést az álláskeresésre, mivel – a segéllyel váltakozva – alacsony, de kiszámítható jövedelmet biztosít, és az álláskeresésre fordítható időt is csökkenti: a közmunka mellett kevesebb idő jut álláslehetőségek felkutatására. Végül, szerény (vagy éppen negatív) hatásához képest a közmunka meglehetősen drága, így elszívja a forrásokat más, hatásosabb eszközöktől. (Scharle Ágota)

A nyolcvanas évek óta szerves módon fejlődő helyi önkormányzati pénzügyi rendszerben ezen alapcélok sorrendje többször változott. Az első időszakban – a tervutasításos gazdaságra és a centralizált költségvetési rendszerre adott válaszként – a legfontosabb a helyi igényekhez igazodó ellátási formák kiépítése és ezzel együtt a helyi pénzügyi érdekeltség megteremtése volt. Ezt követően a kilencvenes évek második felétől kezdődően a kiegyenlítés és a racionális szolgáltatási üzemméret céljai váltak elsődlegessé. (Péteri Gábor)

"A 2010-es választások után a második Orbán-kormány az egészségügyet – miként az oktatást és a kultúrát is – megfosztotta a miniszteri rangú képviselettől, és a közös minisztériumot a nagy átalakítások idejére a koalíciós partner politikailag súlytalan képviselőire bízta. Szemben a 2006–2010-es ciklussal, a Fidesz számára az egészségügy most nem prioritás; ami ott történik, az politikai értelemben mind mellékhadszíntéri esemény." (Mihályi Péter)

"Magyarországon 1949 óta a centralizált, katonai elvekre épülő, a civil közigazgatástól elkülönülő államrendőrségi modell működik. Ezt szentesítette az 1989-es köztársasági alkotmánymódosítás, amit az 1994-es rendőrségi törvény követett. A képleten Magyarország Alaptörvénye sem változtatott. A kérdés az, hogy kiállta-e ez a modell a gyakorlat próbáját; a több mint húsz év óta fennálló rendészeti struktúra alkalmas-e társadalmi rendeltetésének betöltésére: a közrend megóvására, és a közbiztonság erősítésére egy demokratikus társadalomban." (Finszter Géza)

Az elmúlt két évtizedben az önkormányzatiság meg kérdőjelezhetetlen, magától értetődő értéknek számított. Az iskolarendszer finanszírozásának és fenntartásának átalakítása, az önkormányzati tulajdoni viszonyok újrarendezése, a szociális intézmények leépítése, a járási rendszer újjáélesztése azonban azt jelzik, hogy az alaptörvény rendszere számára nem értékes az önrendelkezés és az önkormányzatiság eszméje. Másfelől azonban az önkormányzatok egy része képtelen alapvető feladatainak ellátására, sok vészesen eladósodott, vagy a működésképtelenség határára ért. Mégis megérdemelt volna tehát az önkormányzatiság elvének leértékelődése? A szerkesztőség nemcsak azért döntött úgy, hogy az önkormányzati elv köré építi idei második számát, mert a veszteségeket akarja lajstromba venni, hanem azért is, hogy az önkormányzatiság eszméjét felmutassa, mint az emberi jogok mellett elkötelezett demokrácia alapvető elvét.
A rovatban az önkormányzati rendszer működésének szakértőit arra kértük fel, hogy a bekövetkezett változásokat a fentiek fényében röviden ismertessék és értékeljék. Horváth M. Tamás a helyi közszektor változásáról, Szente Zoltán az önkormányzati rendszer átalakításáról, Balogh Zsolt az önkormányzati jogvédelemről, Vigvári András az önkormányzati rendszer (adósság)csapdájáról, Bernáth Gábor az önkormányzati esélyegyenlőségi politikák kudarcáról, Scharle Ágota a járási szint lehetőségeiről a foglalkoztatáspolitikában, Péteri Gábor a helyi pénzügyek lehetőségeiről, Mihályi Péter a települési önkormányzatok az egészségügy területén fennálló jogainak csorbításáról, Finszter Géza pedig az önkormányzati rendészet lehetőségeiről írt.

• Horváth M. Tamás: Kiszervezés – visszaszervezés: A helyi közszektor változása - 5
• Szente Zoltán: Az önkormányzati rendszer átalakítása - 11
• Balogh Zsolt: Önkormányzati jogvédelem - 15
• Vigvári András: A magyar önkormányzati rendszer (adósság)csapdában - 19
• Bernáth Gábor: A 3200 kiskirályságtól a szimulált esélyegyenlőségi politikáig - 24
• Scharle Ágota: Reménytelen vagy tartós munkanélküliség? Az erősebb járási szint egy lehetséges előnyéről - 29
• Péteri Gábor: Helyi pénzügyek: minden másképpen lesz? - 34
• Mihályi Péter: Elitváltás, centralizáció és a települési önkormányzatok jogainak csorbítása az egészségügyben - 39
• Finszter Géza: Az önkormányzati rendészet lehetőségei - 45

Gajduschek György a magyar önkormányzati rendszer átalakítását értékeli. A szerző szerint a jogszabályi változások egyértelműen az önkormányzati autonómia rendkívüli mértékű csökkentése és az állami hierarchia erősítése felé mutatnak. Az átalakítás ugyan meghagyta a korábbi struktúrákat, de eközben a funkciók jelentős része önkormányzatiból állami kézbe került.

"A most kirajzolódó megoldás nemcsak a jogállamiság, hanem a hatékonyság szempontjából is előnytelennek tűnik."

"Összességében a kormány egyfajta választ adott az önkormányzati rendszert jellemző akut problémákra. A válasz tartalmában egyértelműen az önkormányzati autonómia rendkívüli mértékű csökkentése, az állami hierarchia erősítése."

"A feladatfinanszírozással lényegében végrehajtó szerepre lehet kárhoztatni az önkormányzatokat."

Kerekes Zsuzsa nyomtatásban megjelent tanulmányának végjegyzetszámozása a tördelés során sajnálatosan elcsúszott. A szövegbeli első jegyzet hátul  egyáltalán nem kapott számot, ettől kezdve pedig minden végjegyzetszámból le kell vonni 28-at, hogy a helyes szövegbeli jegyzetszámot megkapjuk. Vagyis a 30-asként jelölt végjegyzet valójában a 2., és így tovább. Az írásnak az itt elérhető változata természetesen a helyes számozást tartalmazza.
Ezúton is kérjük a szerző  és az olvasók elnézését.

Kerekes Zsuzsa írása az információszabadság szabályozásának elmúlt két évben bekövetkezett változásait tárgyalja, utalva a gyakorlat ennek nyomán bekövetkezett negatív módosulásaira is.

"Az adatvédelmi biztos működésétől kezdve számos ügy kapcsán szorgalmazta az adatvédelem és az információszabadság konfliktusának feloldása érdekében a közfeladatot ellátó személyek adatainak nagyobb nyilvánosságát. Miközben ugyanis az Avtv. radikálisan nyilvánosságpárti volt a közérdekű adatok esetében, rendkívül szigorú szabályokkal védte a személyes adatokat."

"Egy valamikor úttörő szerepet vállaló országnak pedig érdemes volna tanulnia a később érkezőktől. E tapasztalatok fényében különösen szembetűnő, hogy mennyire jellemző volt mindvégig a sietség, a jogszabály-előkészítés rövidsége, a szakmai viták gyakori elmulasztása. Miként az is, hogy a jogalkotó szinte soha nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy az információszabadság az állam számára a legköltségesebb alkotmányos jogok egyike; különösen egy olyan országban, ahol az adatokhoz való hozzáférés tulajdonképpen ingyenes."

"Az első húsz  év fontos tapasztalata, hogy a közfeladatot ellátó szervek olajozottan működő adatszolgáltatása elképzelhetetlen az információszabadság megfelelő állami menedzselése nélkül, hiszen e jog – nem árt hangsúlyozni – jogszabályban előírt
közfeladat ellátását, az állam folyamatos aktivitását követeli meg."

"Ha azonban mérlegre tesszük a kormányváltást követő két év jogalkotási produktumait és a transzparenciát súlyosan sértő jelenségeket, aligha lehet kétségünk afelől, hogy a húsz esztendős fejlődés megtört, és az információszabadság nehezen orvosolható károkat szenvedett."

Fazekas Flóra a Velencei Bizottság legutóbbi öt sarkalatos törvényről szóló véleményét elemzi. A törvények kapcsán a Bizottság pozitívan értékelhető újítások mellett számos problematikus elemre hívja fel a figyelmet, megállapítva, hogy a vizsgált jogszabályok több ponton ellentétesek az elfogadott európai standardokkal.

"A törvények kapcsán a Bizottság a pozitívan értékelhető újítások mellett számos problematikus elemre hívja fel a figyelmet, megállapítva, hogy a vizsgált jogszabályok több ponton ellentétesek az elfogadott európai standardokkal."

Halmai Gábor az Alkotmánybíróságnak a bírói függetlenségről szóló döntését kommentálja. Megállapítja, hogy miközben a relatív többséget alkotó hét alkotmánybíró rögzíti az elmozdíthatatlanság fontos elveit, a döntés időzítésével az Alkotmánybíróság nem nyújtott jogorvoslatot a panaszos bíráknak.

"Az Alkotmánybíróság tehát az eredeti indítvány beérkezéséhez képest több mint egy évvel később hozta meg döntését ebben a több száz bíró közhivatalát és egzisztenciáját érintő ügyben."

Somody Bernadette írása az alapvető jogok biztosának alkotmánybírósági normakontroll-indítványozási gyakorlatát elemzi. Megállapítja, hogy miközben az ombudsman szélesen értelmezi saját hatáskörét, ezt az értelmezést mindeddig nem erősítette meg az Alkotmánybíróság.

Az Egyezmény 3. cikke: A kínzás és embertelen megalázó bánásmód tilalma

• Hirsi Jamaa és mások Olaszország elleni ügye (Összefoglalta: Bieber Ivóna)
• Othman (Abu Qatada) Egyesült Királyság elleni ügye (Összefoglalta: Bieber Ivóna)
• Babar Ahmad és mások Egyesült Királyság elleni ügye (Összefoglalta: Bieber Ivóna)
• N. B. Szlovákia elleni ügye (Összefoglalta: Buzás Péter)

Az Egyezmény 8. cikke: A magán- és családi élethez való jog

• Gas és Dubois Franciaország elleni ügye (Összefoglalta: Salát Orsolya)

Az Egyezmény 10. cikke: A véleménynyilvánítás szabadsága

• Tatár és Fáber Magyarország elleni ügye (Összefoglalta: Salát Orsolya)
• Fáber Magyarország elleni ügye (Összefoglalta: Salát Orsolya)

II/1475/2012.

• Alaptörvény 24. cikk e) pont

IV/2096/2012.

• Alaptörvény R) cikk
• Alaptörvény XXVIII. Cikk
• Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés

IV/2272/2012.

• Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés
• Alaptörvény M) cikk (1) bekezdés
• Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdés

III/505/2012., III/506/2012., III/623/2012. számú ügyek

II/2655/2012. AB Határozat

• Alaptörvény XI. cikk (2) bekezdés
• Alaptörvény XII. cikk (2) bekezdés

30/2012 (VI. 26.) AB Határozat

• Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés
• Alaptörvény XVII. cikk (2) bekezdés

„Az alkotmánypolitikai propaganda szempontjai nem igényeltek sem komolyabb jogirodalmi ref lexiót, sem egy dogmatikai elemzési keret megalkotását.” (Majtényi Balázs)

Lóránt Csink-Balázs Schanda-András Zs. Varga (ed.): Th e Basic Law of Hungary A First Commentary. Clarus Press-National Institute of Public Administ ration, Dublin, 2012. 350 o.