2019/1-2 – Kisebbségi jogok Európában

„Az ellenőrzési rendszer súlyos problémája, hogy a Szakértői Bizottság cselekvési lehetősége két jelentéstételi forduló között nagyon korlátozott. Ha egyértelműnek tűnő szerződésszegés jut a tudomására, a legtöbb, amit tehet, hogy levelet ír, amelyben tájékoztatást kér, és/vagy felhívja az állam figyelmét a Chartából eredő kötelezettségére.” (Kardos Gábor)

„Az egyezmények érvényesülésének monitorozása átláthatatlan, a nyilvánosság kizárásával zajlik, ami nagyban akadályozza a hatékony visszacsatolást és számonkérést. Ez a Keretegyezmény esetében hamis állítások sorozatához vezetett. [...] A hiányosságok ugyanakkor nem kérdőjelezik meg a kisebbségspecifikus egyezmények szükségességét.” (Fiala-Butora János)

„A csoportos perlés alkalmazása a kisebbségi jogérvényesítésben olyan innovatív eszköz lehet, amely az áttekintett előnyöknél fogva erősítheti a kisebbségek jogrendszerbe vetett bizalmát, miközben a kollektív jogokkal szemben gyakorta megmutatkozó többségi ellenérzést sem váltja ki.” (Körtvélyesi Zsolt)

„Bár sokan sürgetik az európai intézményeket, hogy húzzanak végre világos határvonalakat a jogállamiság védelmében, egyelőre úgy tűnik, hogy az európai alkotmányos szereplők inkább párbeszédet kívánnak folytatni a jogállamiságról a jogsértő tagállamokkal, azok önkéntes és konstruktív közreműködésével.” (Uitz Renáta)

Rovatunk szerzői ezúttal is azt a kérdést járják körül, hogy mi a helyes jogászi és állampolgári magatartás a jogállamiság rohamos leépülését látva, mennyiben alkalmazhatóak a jogállamhoz szokott (akadémiai és gyakorló) jogászi berögződések olyan helyzetben, amikor a kormányzat maga hagyja figyelmen kívül ezeket a kereteket.

A vitát még mindig nem tekintjük lezártnak: a szerkesztőség várja a vitához kapcsolódó további hozzászólásokat.

„Az állam a közcélú tevékenységek ellátására irányuló megállapodásokat olyan, a kormány által kötöttségek nélkül, nagyon szabadon értelmezhető »tényezők« figyelembe vételével kötheti meg […], tehát valójában semmi biztosíték nincs az ellen, hogy az állam teljesen önkényesen le- vagy felminősítsen egyes egyházakat, amelyeket a bíróság már besorolt egy adott jogállás alá.” (Mink Júlia)

„[…] az Alkotmánybíróság olyan jogkövetkezményeket választott (mulasztás megállapítása és alkotmányos követelmény meghatározása), melyek ugyan megfelelően fókuszálták az alkotmányos problémát, és lehetőséget adtak az ezzel összefüggő elvi tételek rögzítésére, viszont alig biztosítottak valódi jogvédelmet az alapjogaikban sértett személyek számára.” (Enyedi Krisztián)

„Az ügyben számos ponton mutathatók ki a kormányzati állásponttal közel megegyező tényleírások és jogi érvelések. A legszembetűnőbb ezek közül az ellenségeskedésben való közvetlen részvételre vonatkozik, amelyet illetően elmarad a Bíróság saját esetjogára történő hivatkozás; annak ellenére, hogy az tágabb mérlegelési lehetőséget biztosítana az egyes tevékenységek kategorizálására.” (Kis Kelemen Bence)

„Az Alaptörvény frissen módosított jogértelmezési szabálya, valamint az AB itt bemutatott döntése hasonló utat nyithat a magyarországi jogalkalmazásban: a törvényjavaslatok indokolásában megjelenő nyers hatalmi preferenciák háttérbe szoríthatják az egyéni jogosultságok logikáját a jogviták eldöntésekor.” (Kovács Ágnes)

Rovatunkban ezúttal is az Emberi Jogok Európai Bíróságának legutóbbi fontos döntéseit és a magyar Alkotmánybíróság közelmúltban hozott, emberi jogi vonatkozású határozatait foglaljuk össze.

• 3332/2018. (X. 26.) AB HATÁROZAT (Összefoglaló: Fekete Kristóf Benedek)
  Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdés – gyülekezéshez való jog
• 3348/2018. (XI. 12.) AB HATÁROZAT (Összefoglaló: Fekete Kristóf Benedek)
  Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdés – véleménynyilvánítás szabadsága
  Alaptörvény IX. cikk (2) bekezdés – sajtószabadság 
• 3375/2018. (XII. 05.) A B HATÁROZAT (Összefoglaló: Bárány V. Fanny)
  Alaptörvény XVI. cikk – A gyermekek védelemhez való joga Alaptörvény
  XXVIII. cikk (1) bekezdés – A tisztességes bírósági eljáráshoz való jog
• 9/2019. (III.22.) AB HATÁROZAT (Összefoglaló: Bárány V. Fanny)
  Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdés – A jó hírnévhez való jog
  Alaptörvény XI. cikk (1) bekezdés – A művelődéshez való jog
  Alaptörvény XV. cikk (2) és (4)–(5) bekezdés – A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás elősegítése, továbbá a gyermekek külön intézkedéssel történő védelme
  Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdés – A gyermekek testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jog

Tisztelt Olvasóink!

Döntés után című rovatunkban a következő számtól kezdődően határozatlan időre felfüggesztjük az Alkotmánybíróság döntéseinek szemlézését. Ez a rovat korábban nagyobb számú alkotmánybírósági döntés leíró összefoglalását adta, amely az utóbbi években több esetben kiegészült rövidebb szerkesztői, szerzői értékeléssel.
A rovat célja mindvégig az volt, hogy megismertessük az Alkotmánybíróság érveit a szélesebb olvasóközönséggel, segítsük a gyakorló jogászok és egyetemi oktatók munkáját, hozzájáruljunk a hallgatók felkészüléséhez. Az Alkotmánybíróság működésének átalakulása azonban egyre inkább kényszerhelyzetbe hozta a szerkesztőséget, és az utóbbi években többször merült fel bennünk, vajon legitimálhatjuk-e a testület munkáját azzal, hogy úgy teszünk, mintha az ismertetett határozatok egy független testület kizárólag szakmai alapon meghozott döntései lennének.
Ez a helyzet 2013 óta áll fenn. Részben ez motiválta azt a vitát, amit a jogállami gondolkodás csapdájáról elindítottunk, és ebben a számban is folytatunk. A határozatismertetéseket tehát már korábban megszüntethettük volna, de abban reménykedtünk, hogy a testület nem távolodik el még jobban alkotmányos szerepétől. A hajléktalanság kriminalizálásának alkotmányos legitimálásával azonban a 19/2019. (VI. 18.) AB határozat egyértelműen továbbment, és a hatalom őre szerepének betöltése helyett nyíltan a hatalom szolgálatába szegődött. (Ez a határozat, mely szerint a hajléktalanság kriminalizálása összeegyeztethető az emberi jogokkal, egyértelműen annak a jele, hogy az Alkotmánybíróság ma nem a hatalom őreként, hanem annak kiszolgálójaként működik.) Itt már nem csupán egy számunkra elfogadhatatlan szakmai, hanem egy mélyen antihumánus álláspontot kellett volna bemutatnunk.
​Mindezek után döntöttünk úgy, hogy határozatlan időre felfüggesztjük az alkotmánybírósági határozatok szemlézését. A szerkesztőség ezzel kíván tiltakozni az embertelenség, az egyének tárgyiasítása ellen. Reméljük, lesz még Alkotmánybíróság Magyarországon, amely kiérdemli egy jogállami alkotmány őrzőjének címét, és azt, hogy minél többen ismerjék meg érvelését. Addig is marad az alkotmányellenes határozatok elvi kritikája a Fundamentum más helyein, ahogy most is a Tanulmányok, a Dokumentum és kommentár, illetve a Jogvédők rovatban.

Rovatunkban ezúttal is az Emberi Jogok Európai Bíróságának legutóbbi fontos döntéseit és a magyar Alkotmánybíróság közelmúltban hozott, emberi jogi vonatkozású határozatait foglaljuk össze.

Az Egyezmény 3. és 8. cikkei – A kínzás tilalma, Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog

• A. T. Észtország elleni ügye (Összefoglaló: Kovács Noémi Katalin)

Az Egyezmény 4. cikke – Rabszolgaság és kényszermunka tilalma

• Chowdury és társai Görögország elleni ügye (Összefoglaló: Poór Henrietta)

Az Egyezmény 5. és 11. cikkei – Szabadsághoz és biztonsághoz való jog, Gyülekezési és egyesülési szabadság

• Navalnij Oroszország elleni ügye (Összefoglaló: Práznek Beatrix)

Az Egyezmény 8. cikke – Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog

• Ivashchenko Oroszország elleni ügye (Összefoglaló: Kóczián Sándor)

Az Egyezmény 8. és 9. cikkei – Magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, Gondolat- lelkiismeret és vallásszabadság

• Dakir Belgium elleni ügye (Összefoglaló: Czellár Henrietta)

Az Egyezmény 14. cikke a 8. cikkel összefüggésben – A megkülönböztetés tilmamához való jog a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joggal összefüggésben

• Carvalho Pinto de Sousa Morais Portugália elleni ügye (Összefoglaló: Kanjo Mirjam)

Az Egyezmény 10. cikke – Véleménynyilvánítás szabadsága

• Butkevich Oroszország elleni ügye (Összefoglaló: Kóczián Sándor)
• Alpha Doryforiki Tileorasi Anonymi Etairia Görögország elleni ügye (Összefoglaló: Kóczián Sándor)
• Sinkova Ukrajna elleni ügye (Összefoglaló: Kóczián Sándor)
• Stomakhin Oroszország elleni ügye (Összefoglaló: Kóczián Sándor)
• E. S. Ausztria elleni ügye (Összefoglaló: Soproni Tamás)
• Magyar Jeti Zrt. Magyarország elleni ügye (Összefoglaló: Kóczián Sándor)

„Az emberi jogok kritikájának az egyik leggyengébb eleme éppen az, mint ami a liberális demokráciák kritikájának. Bár a rendszer kétségkívül számos anomáliával terhelt, amelyek kritikája indokolt és legitim, mégsem tudunk vele szemben rendszerszintű alternatívát felmutatni.” (Sárosi Péter)

„Az Országgyűlés 2018 nyarán fogadta el az Alaptörvény és a szabálysértési törvény módosítását, amelynek értelmében országosan tiltottá, elzárással büntethetővé vált a közterületi hajléktalanság. […] Ezen írásban összefoglalom a kriminalizáció történetét, a 2018. október 15-én hatályba lépő módosítások alapjogi és dogmatikai értékelését, az Alkotmánybíróság elé kerülő bírói indítványokat, beadványokat, az Alkotmánybíróság vonatkozó döntését, valamint a szabálysértési eljárást illetően szerzett személyes tapasztalataimat.” (Molnár Noémi)

„Az alábbi írás az interszekcionális diszkrimináció területéhez tartozó két magyarországi jogesetet helyez a középpontba, rámutat jelentőségükre és ismerteti hátterüket. A két ügy ugyanannak a kórháznak a szülészeti-nőgyógyászati osztályához köthető, a jogsérelmet elszenvedők pedig roma nők. [...] A jelen cikkben ismertetett ügyekben az általános antidiszkriminációs szemlélet mellett fontos hangsúlyozni, hogy mindkét ügy rámutat az interszekcionális diszkrimináció sajátosságára, vagyis arra a jelenségre, amikor a hátrányos megkülönböztetés több, egymástól szétválaszthatatlan védett tulajdonságon alapul.”