1997/1 – Fundamentum 1997/1

"A bírókat kinevező politikusok várakozásai gyakran hiúsulnak meg, mert nem veszik figyelembe, hogy az általuk helytelennek tartott morális értelemés valójában mennyire beágyazódott az alkotmányos gyakorlatba."

"Az alkotmány értelmezésének minden esetben ugyanúgy figyelembe kell vennie a múlt jogi és politikai gyakorlatát, mint az alkotmányozók szándékát."

"Alkotmányunk törvény, és mint minden törvénynek, ennek is a történelem a gyakorlat és az alkotmány integritása a horgonyai. A legtöbb jogeset nem nehéz – még a bonyolultabb alkotmányos esetek sem. A bíró általános szakértelme ditálja a választ, és nem hagy teret személyes erkölcsi meggyőződésnek."

" A demokrácia alkotmányos felfogása a következőképpen viszonyül a többségi elven alapuló kormányzáshoz: a demokrácia azt jelenti, hogy az államnak el kell fogadnia az állampolgári egyenlőséget mint a demokrácia alapfeltételét."

"A többségi elv figyelmen kívül hagyásával nemcsak hogy nem dolgozzuk fel a pozitív szabadságokat, hanem éppen a pozitív szabadságot erősítjük, amikor a többségi elvet a demokrácia alkotmányos felfogásának érdekében elutasítjuk."

"A morális értelmezés valójában arról szól, miként kell az alkotmány bizonyos cikkelyeit értelmezni, és milyen kérdéseket kell feltenni és megválaszolni annak eldöntéséhez, hogy ezek a cikkelyek mit jelentenek."

(Ronald Dworkin tanulmányát Bakos Anita fordította.)

"Ahol alapelvi bíráskodás folyik, ott a pozitivizmus soha nem igazi, hanem mindig értelmezett pozitivizmus, ahol az értelmezésben szükségképpen sok morális elem bukkan fel."

"Én inkább beérésről, a bírói szerep megértéséről beszélnék. Néhány bíráló szemében ez a változás visszavonulásnak tűnik."

Alkotmánybírósági ügyszám: 88/B/1996/6
Közzétéve a Magyar Közlöny 1997. évi 24. számában.

Nem könnyű feladat annak elemzése, hogy tükrözik-e és mennyiben a vizsgált panaszok az ország társadalmi, politikai, gazdasági és szociális problémáit. Rávetíthetők-e egyáltalán a vizsgált panaszokban érzékelhetô, a különböző emberi közösségek vagy intézmények és hatóságok m?ködésével kapcsolatos gondok, problémák a gyors változásban lévő mai magyar társadalom egészére? Az ilyen áttekintés nem tűnik feleslegesnek, hiszen, ha az általunk vizsgáltak nem is adnak képet a teljes valóságról, akkor is informatívak. Legalább arról tájékoztatnak, hogy melyek az átmeneti társadalom azon gondjai, amelyek miatt a polgárok felemelik szavukat és ezek megoldásában milyen mértékben segíthet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa.

"Mégis: bár sok szempontból tanulságos ez a Jelentés, az egyik megdöbbentô tanulság, mely e sorok írójának kirajzolódni látszik, a következő. Ha
alaposabban megnézzük a jogsérelmeket, vagy „alkotmányos visszásságokat”, végigvonul rajtuk egy tendencia, mégpedig a gyenge állam tendenciája. Ne
tessék félreérteni: a gyengeség itt nem a hatalmi ügyekben van, hanem a szolgálatszerűség gyengeségében."

A rendőrségi adatkezelést érintô számos beadvány egy része a rendôrség által készített felvételekkel, a másik az adatkérésekkel kapcsolatos. Mindkét témakörben jellemző, hogy egyrészt a rendőrség az indokolt mértéken túl akar kérni és kezelni adatokat, másrészt – az adatvédelmi biztos működésének
első időszakában – ajánlásainkat a végsőkig vitatták, s a bevett gyakorlaton önként nem voltak hajlandók változtatni. Mindazonáltal – figyelemmel arra
is, hogy szempontjaink eltérőek, s a jogviták a jogállamban természetesek – a rendőrség vezetői korrekt partnernek bizonyultak.

"Ac ímben foglalt kérdés Kukorelli István sokat idézett mondatára utal. Szerinte az országgyű?lési biztosok szerepfelfogásától függ, hogy a jogállam
díszítőelemei, avagy tartóoszlopai lesznek. A működésük megkezdése óta eltelt másfél évrôl szóló beszámolók kiváló alkalmat nyújtanak arra, hogy a kérdésre
megkíséreljük a választ. Írásom ehhez kíván némi adalékkal szolgálni az adatvédelmi biztos rendőrségi adatkezelésre vonatkozó megállapításainak és működésének kritikája révén."

Részlet Kaltenbach Jenô, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa 1995–1996. évi beszámolójából

"A jelentés alapján is megállapítható, hogy rendkívül fontos volt a kisebbségi jogok országgyűlési biztosi jogintézményének létrehozása, mivel a kisebbségi
létből fakadó hátrányok és a kisebbségellenes, diszkriminációs helyzetek nyilvánosságra kerülése, illetve a jogsértések megszüntetésére való felhívás
enyhítheti, csökkentheti a feszültségeket."

"A törvénytervezet hangsúlyozza a korábbi paternalista orvos-beteg kapcsolat modelljével való szakítást, amikor az egyéni önrendelkezést a szabályozás alapelemévé teszi."

"Sajátos paradoxon, hogy minél inkább jogokkal akarjuk felruházni a betegeket, annál nagyobb a veszély, hogy a részletesen kimunkált szabályokból valami kimarad."

"Jelen cikk a modern bioetika nézôpontjából vizsgálja meg az új egészségügyi törvény releváns részeit. Ez megmagyarázza azt, hogy bizonyos – a bioetika
szempontjából kevésbé érzékeny – területek miért nem kerülnek tárgyalásra."

"Az állam autoritása, hogy a pszichiátriai betegek kötelező intézeti gyógyekzelését elrendelje, két forrásból ered. Egyfelől közhatalmi funkciójánál fogva rendelkezet a mások életét, testi épségét veszélyeztető emberek gyógykezeléséről, mert egyik feladata éppen abban áll, hogy megvédje a társadalmat a fenyegető veszélyektől, hogy biztonságos állapotokat teremtsen Másfelől hagyományod gondkoskódi szerepéből fakadóan rendelhet el ilyen intézkedéseket."

"A mentális betegek kényszerű beutalása sajátos változata a szabadságkorlátozásnak; sajátosságát az adja, hogy a jogfosztásra nem valamilyen cselekedet szolgál alapul – mint például a bűnelkövetők esetében –, hanem egy állapot, a mentális működés valamilyen zavara, mely nagyban elégséges lehet a szabadságkorlátosás elrendelkéséhez."

"Aki képet akar alkotni magának arról, mit jelenthet Magyarországon a pszichiátriai beteg mozgási szabadságának korlátozása, az gondoljon a Fekete Doboz Akslé egyujjas című filmjére, ahol elmeszociális otthonok lakóit láthatta rácsokkal ketreccé alakított ágyban, melyben még felállni sem lehet.

"Quid pro quo: ha az állam fenntartja magának a jogot, hogy a pszichiátriai betegekkel szemben kényszerintézkedéseket rendeljen el, cserében biztosítania kell számukra az emberi méltóságukat tiszteletben tartó, korszerű gyógykezelést."