2001/1 – Drog és jog

"Egyetlen politikai filozófus sem törődhet bele abba, hogy százezrek veszítik el személyes szabadságukat egyszerűen azért, mert egy törvényhozó testületnek utilitárius oka vagy ésszerű alapja van arra, hogy bebörtönözze ôket. Konkrétabban fogalmazva: egy liberális nem nyugodhat bele abba, hogy liberális elmélete megengedje, hogy az embereket a pepperoni-evés bűncselekményéért bebörtönözzék."

"Egy semleges liberálisnak nem szabad megengednie, hogy az állam megbüntessen olyan embereket, akiknek a jóról alkotott elképzelése magában foglalja a drogok kikapcsolódás céljával történő élvezetét."

Fordította: Bánki Dezső.

"Nem azt állítom, hogy az alapjog büntetéssel való korlátozása ne lenne indokolt, hanem azt, hogy ilyenkor mégiscsak egy alapjogot korlátoznak. A  szabadságvesztéssel sújtott egyén személyes szabadságát kétségtelenül drasztikusan korlátozzák, akkor is, ha ez a korlátozás indokolt."

"Mint ahogy a kábítószer-fogyasztó jogainak védelme sem jelenti magatartásának helyeslését, úgy magatartása helytelenítése sem vonja maga után automatikusan a büntetés indokoltságát. A puszta hátrány okozása önmagában nem szokta megalapozni a büntetendőséget."

"A jóléti állam vívmányai mögött ugyanis jól érezhető az egyre kevésbé szégyenlôs elfordulás a lényeges demokratikus értékektől: a nyitott, pluralisztikus és multikulturális társadalom eszméjétől, az emberi jogok védelmétől, a társadalmi egyenlőségtől, a jog uralmától és attól a céltól, hogy egyre szélesebb rétegek vegyenek részt a hatalom és az anyagi javak elosztásában. Ezen eszmék megvalósításától természetesen mindig távol voltunk. Ennek ellenére hosszú ideig ez az általánosan elfogadott ideológia és vezérfonal volt az, amely a nyugatnémet társadalomban fontos társadalmi változásokat eredményezett."

"Végül érdemes megemlíteni, hogy a szociális munka és a nem kormányzati szolgáltató intézmények terén egyfajta differenciálódás figyelhető meg, amely lassan, de biztosan vezet a tiltáspárti felfogás túlsúlyán alapuló illegalitástól a törvényileg szabályozott elfogadáshoz."

"Azt mondani, hogy a kannabisz a kultúránktól idegen drog, csak derültséget kelthet a fiatalok körében, akik azt érzik, hogy ez a drog integráns része az ő életformájuknak és kultúrájuknak."

(Ez a tanulmány a Lorenz Boellinger által szerkesztett Cannabis Science. From Prohibition to Human Rights című tanulmánykötetben jelent meg. Frankfurt–New York, Peter Lang Publ., 1997, 153–168.)

Fordította: Bánki Dezső

"A drogpolitika és a „kábítószer-büntetőjog” viszonya sajátos. A kábítószer-probléma összetettségére való tekintettel egy ország drogpolitikájának ideális esetben csak egyik eleme a büntetőjogi szabályozás."

"Az évtized második felében az állami és politikai vezetés egy része belátta, hogy sem „titkolózással”, sem pusztán adminisztratív, rendőri eszközökkel nem oldható meg a kábítószer-probléma, illetve nem állítható meg a drogfogyasztás terjedése hazánkban. A társadalom jelentős hányada elfogadta, hogy a kábítószeres nem egyszerűen b?nöző, hanem segítségre, gyógyításra szoruló ember, illetve beteg."

"A diverziós lehetôségnek a büntető anyagi jogban történő szűkítése mögött is lényegében ugyanaz a szemléletmód fedezhető fel, mint a fogyasztás büntetendőségének deklarálása hátterében: legfeljebb a függőnek minősülő kábítószer-fogyasztó tekinthető gyógyításra, támaszra szorulónak, a drogfogyasztók egyéb csoportjai viszont elsősorban bűnözők."

"A kábítószer-fogyasztás kriminalizálása tehát nem kell, hogy szükségképpen együtt járjon a kábítószer-fogyasztók kriminalizálásával."

"Azt hiszem, hogy provokatív nézeteim a halál és élet kérdéseiről nem váltak széles körben elfogadottá, de hatással vannak gondolkodásunkra, és arra serkentik az embereket, hogy elgondolkodjanak ezeken a kérdéseken."

A Kossuth-klubban 2000. XI. 26-án, Kis János Alkotmányos demokrácia cím? könyvének bemutatóján elhangzott interjú rövidített változata.

1998 decemberében a kormány javaslatára az Országgyűlés szigorította a drogfogyasztókat érintő büntető jogszabályokat. A döntést kezdeményező politikusok "Európa legszigorúbb drogtörvényéről" beszéltek. Az elmúlt év végén a parlament elfogadta az Ifjúsági és Sportminisztérium keretei között kidolgozott nemzeti drogstratégiát, amely – a kormányzat korábbi jogpolitikájáva szemben -  elsősorban nem a droghasználok megbüntetésétől vár eredményeket. A stratégia fő céljai a következők:

1. A társadalom váljon érzékennyé a drogkérdések hatékony kezelése iránt, a helyi közösségek pedig növeljék problémamegoldó készségüket a kábítószer-probléma visszaszorításában (közösség, együttműködés).
2. Esélyt kell teremteni arra, hogy a fiatalok képessé válhassanak produktív életstílus kialakítására és a drogok visszautasítására (megelőzés).
3. Segíteni kell a drogokkal kapcsolatba kerülő és a drogproblémákkal küzdő egyéneket és családokat (szociális munka, gyógyítás, rehabilitáció).
4. Csökkenteni kell a drogokhoz való hozzáférés lehetőségét (kínálatcsökkentés).

Rovatunkban teret adunk a különböző tudományágak képviselőinek, drogpolitikával foglalkozó szakembereknek, hogy fejtsék ki véleményüket a hazai kábítószer-fogyasztással kapcsolatos kérdésekről. Arra keressük a választ, hogy változik-e a drogfogyasztás mint társadalmi jelenség állami megítélése. Vajon szükségesnek tartják-e a terület ismerői, hogy az alapvetően prohibicionista megközelítés helyett más drogpolitikai módszerek nyerjenek teret. Topolánszky Ákos, Németh Zsolt, Frech Ágnes, Rácz József, Funk Sándor, Kály-Kulai Károly, Hoyer Mária véleményét olvashatják.

Topolánszky Ákos: "A nemzeti stratégia egyrészt a társadalom és az állami intézményrendszer szervezeteinek összefogására épít, másrészt számít a helyi közösségek alkotó tagjainak együttm?ködésére."

Németh Zsolt: "A drog-razziák gyalázatosan sovány bűnügyi eredményt hoztak, ellenben a rendőrség hatalmas személyi erőt kötött le velük és irgalmatlanul sok pénzt használt fel, miközben a drogfogyasztó fiatalokat egyáltalán nem félemlítette meg, sőt a rendőrséget tette nevetségessé a nagy készültséggel végrehajtott eredménytelen rendészkedés."

Frech Ágnes: "A kábítószer-probléma kezelésére egyetlen országban sem bizonyult hatékony eszköznek a teljes tiltáson, a represszív szabályokon alapuló prohibicionista drogpolitika."

Funk Miklós: "A tűcsere- és más programokat az állam nem támogatja, a hivatalos egészségügy sem, hanem mélységes bizalmatlansággal szemléli azt a néhány szakembert és tevékenységüket, akik ilyesmivel (alapítványi pénzekből) foglalkoznak."

Hoyer Mária: "A bűnmegelôzô szervek számára az egyik legnagyobb kihívás az, hogy a szigorúan tiltó törvény betartásakor hogyan árnyalják szaktevékenységüket, hogyan próbáljanak humánusabb, előítéletmentesebb munkát végezni."

"Az Alkotmánybíróság határozatával elutasította a »lakhatáshoz való jognak« a szociális biztonsághoz való jog részjogosítványaként történő elfogadását, miközben azzal, hogy a hajléktalanság legsúlyosabb esetére, amikor az közvetlen életveszélyt jelent, szállásbiztosítási kötelezettséget állapított meg, az általa alanyi jogként el nem ismert lakhatáshoz való jog egy következményét nyilvánította létezőnek."

"Az Alkotmánybíróság jól érzékeli, hogy az önrendelkezési jog átruházása a szabályozás során is figyelembe veendő bonyodalmakhoz vezet; kétségtelen, hogy az egészségügyi törvény megalkotói ezeket nem kielégítő módon kezelték. Abban azonban, megítélésem szerint, tévedtek a bírák, hogy a bonyodalmak szükségképpen maguk után vonnák az önrendelkezési jog átruházásnak lehetetlenségét."

"A börtönbüntetés ésszerű követelményeire tekintettel nem ellentétes az egyezménnyel az elítéltek közléseinek bizonyos mértékű ellenőrzése."

A Fundamentum szerzőinek gyűjtése a fogvatartottak szolásszabadságának eseteiről.

"A véleménynyilvánítási szabadság cenzúra útján való korlátozása a kivételestől az általános felé halad. Az áldozatok, a rendőrök, az ügyészek és a bírók oltalomra szorulnak, mert a kormánypárti vezérszónok szerint »a szabadságelvonás teremthet olyan lelkiállapotot, amely olyan nyilatkozatok megtételére indítja az elkövetőt, amelyet visszanyert szabadság esetén már nem tenne meg.«"

BVERFGE 90, 145 – KANNABISZ

(32396/96 sz. kérelem) Strasbourg, 2001. január 11.

"A kérelmező különösen azt állította, hogy a házának kisajátításával kapcsolatos bírósági eljárás ésszerűtlenül hosszú ideig húzódott el, megsértve az egyezmény 6. cikkének 1. bekezdését."

Az Emberi Jogok Európai Bírósága határozata Yang Chun Jin alias Yang Xiaolin Magyarország elleni 58073/00 sz. panasza elfogadhatóságának tárgyában

(Fordította: Pardavi Márta és Pohárnok Barbara)

6/2001. (III. 14.) AB HATÁROZAT, EGYESÜLÉSI JOG
Alkotmány 63. § (1) bekezdés – egyesülési szabadság
Alkotmány 8. § (2) bekezdés – alapjog lényeges tartalma korlátozásának tilalma
72/1995. (XII. 15.) AB határozat
Európai Emberi Jogi Bizottság, Lavisse kontra Franciaország, No. 14233/88.

7/2001. (III. 14.) AB HATÁROZAT, AZ OMBUDSMAN HATÁSKÖRE
Alkotmány 2. § (1) bekezdése – jogbiztonság
Alkotmány 32/B. § (1) bekezdése – az országgyűlési biztos alkotmányos feladatai

"A világ irányításával kapcsolatban olyan kérdések merülnek fel, amelyeknek politikai és etikai komponenseik vannak, mint például a génkutatás és -tesztelés kérdése. Ha elég hosszú – akár százéves – távlatban gondolkodunk, akkor belátható, hogy ezek az ügyek egyértelmű befolyással lesznek az emberi faj jövőjére. Jelentős változást fog hozni például, ha hatással lehetünk arra, hogy genetikai adottságainkat megváltoztassuk, és fontos, hogy az emberek már most elkezdjenek gondolkodni azon, amit a technológia hamarosan lehetővé tesz." (Peter Singer)

"Félreértésen alapszik Singer eutanázia-felfogásának bármilyen kapcsolatba hozatala Hitler eutanázia-programjával, hiszen ez utóbbinak semmi köze nem volt az annak keretében megölt mintegy 60 ezer ember szenvedéseinek megszüntetéséhez." (Halmai Gábor)

Peter SINGER: Writings on an Ethical Life, New York, The Ecco Press, 2000, 361 oldal, 27,50 $.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezet mások mellett drogfogyasztóknak is nyújt jogi segítséget.

Pelle Andrea azt vizsgálja, vajon a jelenlegi adatvédelmi előírások, illetve gyakorlat mellett biztonságban érezhetik-e magukat a segítséget kérő vagy segítségre szoruló fiatalok. Elemzésének konklúziója az, hogy számukra a jelenleginél erősebb törvényi garanciát kell biztosítani az egészségügyi adatok indokolatlan megismerése ellen. Úgy véli, a szemlélet megváltozásához, a társadalom segítőkészségének erősödéséhez ki kell nyilvánítani, hogy az államnak nem célja a droghasználat miatt börtönbe zárni a fiatalokat.

A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) nevű civil szervezet mások mellett drogfogyasztóknak is nyújt jogi segítséget.

Dénes Balázs eseteket elemezve arra a következtetésre jut, hogy ha a kriminalizáció nem képes arra, hogy megszüntesse vagy visszaszorítsa a kábítószer-fogyasztást, akkor nincs szükség a fogyasztás büntetőjogi fenyegetettségére. A TASZ álláspontját összegezve úgy véli, nincs értelme annak, hogy jogszabályok által, sok-sok pénzbe kerülő büntetőeljárásokkal beteg (drogfüggő), vagy normális életet élő (csak a szerválasztás tekintetében nem a hivatalos normákat elfogadó) embertársainkból bűnözőket állítsunk elő.

• SÁRI JÁNOS: ALAPJOGOK. ALKOTMÁNYTAN II.
• WELLER MÓNIKA: EMBERI JOGOK ÉS EURÓPAI INTEGRÁCIÓ
• DISKURZUSOK A VÁNDORLÁSRÓL (SZERK.: SIK ENDRE, TÓTH JUDIT)
• CIGÁNYNAK LENNI MAGYARORSZÁGON (JELENTÉS, SZERK.: KÁLLAI ERNŐ és TÖRZSÖK ERIKA)
• LÉVAI KATALIN: A NŐ SZERINT A VILÁG

English abstracts.